megéhezik
megéhezik [g-é] tárgyatlan ige
1. Éhséget kezd érezni. Igen megéhezett. A hosszú úton megéheztünk. Megéhezének A nagy öldöklésben a derék vitézek. (Petőfi Sándor) De meg is éheztem ebben a munkában … (Arany János) Soha életében baja nem volt, még nem éhezett meg életében, honnan tudja, hogy mi az éhség … (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) Erős vágyat kezd érezni vmi után, vmire <kül. vmely élményre, benyomásra>. Megéhezett egy kis izgalomra, pletykára, utazásra. [Földváry] megéhezett a bekövetkezendő eredményre. (Vas Gereben)
megéhezés; megéhezett; megéhező; megéheztet.
