megelégedés [ë-ë-ë v. ë-e-ë; meg-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. A megelégedik, megelégszik igével kifejezett folyamat, történés, ill. ennek eredménye(ként bekövetkező állapot); az a tény, hogy vki megelégszik, ill. meg van elégedve vmivel, vkivel, nem kíván mást, többet. Kevéssel való megelégedés; a sorsával való megelégedés; feleségével való megelégedés. || a. A megelégedett embert eltöltő érzés. Megelégedéssel tölti el az a tudat, hogy … megelégedéssel tapasztalta, hogy utasításait örömmel követik. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a felszólításnak eleget tett. Nagy megelégedésére szolgált, midőn Naláczi István bejelenté előtte a nagyszebeni küldöttséget. (Jókai Mór)
2. Az a lelkiállapot, amelyben az ember meg van elégedve sorsával, nem kíván többet; megelégedettség. Nem kell sok a megelégedéshez. A megelégedés boldoggá teszi az embert. Nem kér chínai pamlagot, | Sem márványpalotát a Megelégedés. (Berzsenyi Dániel) Itt a szép alföldön, Itten élek én most megelégedéssel, Mert időm vidáman, boldogságban töltöm. (Petőfi Sándor) A megelégedésnek szép álmai vannak, a kétségbeesésnek tompa nyugalma. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek):közmegelégedés.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.