megfoszt
megfoszt tárgyas ige
1. (népies) Megfoszt vmit: vminek héját, haját, burkát letépi, lehúzza. Megfosztja a kukoricát, a tollat.
2. Megfoszt vkit vmitől: elvon, elvesz, elrabol vkitől vmit, ami őt megilletné. (ritka, választékos) Megfosztja az elméjétől, az eszétől: őrületbe, tébolyba kergeti; megfosztja a kenyerétől, a jövedelmétől; megfosztja az előléptetés, az előrehaladás lehetőségétől; (átvitt értelemben is) megfosztja a szabadságától: börtönbe veti; megfosztja magát vmitől: elvon, megvon magától vmit; megfoszt nemétől ¬. Az új hivatali beosztás jóformán minden szabad idejétől megfosztotta. Hallottunk megtizedelt lengyel légióról, amelyet fegyverétől megfosztva … hoztak vissza a frontról. (Kuncz Aladár) Mikor megakadályozott bennünket abban, hogy vidáman eljátszogassunk a nálunk szegényebbek gyerekeivel, megfosztott a társasélet örömeitől. (Móricz Zsigmond) || a. (jogtudomány, politika) Vkit vmely jogából, jogköréből, hatásköréből, méltóságából kiemel, kizár. Megfosztják a ® palástjától; megfosztották az állásától, a képviselői mandátumától, a szavazati jogától. 1849-ben a debreceni országgyűlés megfosztotta a Habsburg-házat trónjától, a magyar koronától. De a szép Johanna férjét nem szerette. | Csakhamar az ágyát ő másokkal osztá, A koronától is jó urát megfosztá. (Arany János) Minden méltóságomtól megfoszthatnak, de emberi méltóságomtól nem. (Juhász Gyula)
megfosztás; megfosztat; megfosztható; megfosztó; megfosztott.
