meghívás
meghívás főnév -t, -ok, -a
1. A meghív igével kifejezett cselekvés, ill. az a tény, hogy vki(k) meghív(nak) vkit. Állásra, egyetemre, hivatalra való meghívás; eleget tesz a meghívásnak; meghívást kap ebédre; ® lemondja a meghívást; a meghívást elfogadja, elhárítja, visszautasítja. A te meghívásodra jöttem ide. Ne vesse meg a meghívásomat. Meghívásomat fenntartom. Az asszonyság viszonozta a meghívást, és így váltak el. (Petelei István)
2. (ritka) Írásban v. szóban közölt meghívó üzenet, felkérés, ill. felhatalmazás. Meghívást bocsát ki; meghívást kapott. A meghívásra örömmel válaszolt.
3. (postaügy) Az a hivatali eljárás, amelynek során vmely postahivatal olyan, telefonbeszélgetésre meghívott lakost, akinek lakásán nincs telefon, a postahivatal nyilvános távbeszélő állomására hívat a beszélgetés lebonyolítására. Meghívással beszéltem vele.
Szóösszetétel(ek): meghívásözön.
meghívási.
