megijed
megijed [g-i] tárgyatlan ige
Vki, vmi megijed (vkitől, vmitől): személyt, állatot félelem, ijedség fog el (vki, vmi miatt). Megijed a kutyától, a rendőrtől, a villámtól. Nem ijed meg egy cseppet sem. Semmitől sem ijed meg. Baj van, de azért ne ijedj meg! Jaj, de megijedtem! Mitől ijedtél meg? Annyira megijedt, hogy beszélni sem tud. Szóláshasonlat(ok): úgy megijedt, hogy egy ® krajcár se maradt a zsebében; úgy megijedtek, hogy ketten háromfelé v. hárman négyfelé ® szaladtak; úgy megijedt, hogy egy ® zabszem se férne a fenekébe (a seggébe). Itt azt gondolják, hogy mentől nagyobb becsűletet tesznek nekünk, a német annál inkább megijed. (Mikes Kelemen) [Buda] Seregek bomlását szemlélte csodával … És nézni tovább még volna talán kedve: Hanem abbanhagyta [= abbahagyta], csúful megijedve. (Arany János) Mikor én ilyen fiatal legény voltam, mint most te, a kétfejű sárkánytól sem ijedtem meg. (Krúdy Gyula) || a. Vmely nehézség v. várható kellemetlenség miatt saját gyengeségének, tehetetlenségének tudatában bátortalanság, aggodalom fogja el. Nem ijedt meg semmi munkától. Nem ijedünk meg a nehézségektől. És hova utazik, Rudolf? … – Valamerre Délre talán. – A téltől ijedt meg? (Ady Endre) Attól ijedt meg, hogy nem bír majd megfelelni a feladatnak. (Móricz Zsigmond) || b. Félelemmel vegyes utálat, iszonyodás érzése fogja el hirtelen. Megijedtél a békától? A denevértől, az egértől nem kell megijedni.
Szólás(ok): ld. árnyék.
megijedés; megijedő; megijedt.
