megkér
megkér tárgyas ige
1. Vkit kérés formájában felszólít vmire. Barátságosan, nyomatékosan, szépen, szívélyesen megkér vkit vmire. Már több ízben megkértem rá. Hiába kérte meg erre a kis szívességre. Megkérte, hogy ne látogassa többé a házát. Drága komámasszony, kegyedet kérem meg aláz’san [= alázatosan], Üsse agyon férjét és szidja meg istenesen, ha Még eztán sem fog nekem írni. (Petőfi Sándor) Majd megkérjük Bellát, hogy többet ne jöjjön be a szobába, míg ti tanultok. (Móricz Zsigmond) || a. (régies) Arra kér vkit, hogy bocsásson meg neki, legyen elnézéssel iránta. Tennap, igaz, bántá; de hiszen megkérte. (Arany János)
2. Megkér vkit v. vkinek a kezét: <férfi> nőt feleségül kér. Megkéri a lányt; megkéri a lány kezét. Engedje meg édes anyám, Had kérjem meg Kádár Katát. (népköltés) Egy kis legény kért meg a télen. (Tompa Mihály) Advent első vasárnapján megkérte a Rózer Anna kezét, és nem kapott kosarat. (Mikszáth Kálmán)
3. <Vmely meghatározott összeget> kér vmiért; elkér. Azért a kis munkáért is megkérte az öt forintot. A szekeres, aki engem hazavitt …, megkérte s meg is kapta a szabályos fuvardíjat. (Móricz Zsigmond) || a. Megkéri az árát: magas árat kér érte, drágán adja.
megkérés; megkéret; megkérő; megkért.
