megkeres
megkeres tárgyas ige
1. <Tárgyat, személyt> addig keres, amíg meg nem találja. Megkereste a ceruzáját. Keresd meg apádat, és hívd őt haza! Megkereste az elgurult gombot. Julcsa lelkem, … keresd meg Mari kisasszonyt, s gyere jelenteni, mi van vele. (Mikszáth Kálmán) Lucy megkereste a retiküljét és a kalapját. (Hunyady Sándor)
2. (népies, régies) Meglátogat, felkeres (1). Lajos király pedig – minden szombateste, özvegy édes anyját hiven megkereste. (Arany János)
3. (hivatalos) Megkeres vmit: <hatóság> hivatalos úton beadvánnyal fordul vmely vele egyenrangú v. nála alacsonyabb rangú hatósághoz. A kérdéses ügyben a pénzügyminisztérium megkereste a külügyminisztériumot.
4. Megkeres vmit: vminek az okát, módját, megoldását, megvalósítási lehetőségét vizsgálódva, keresve, kísérletezve megtalálja. Megkeresi a sikertelenség okát, a kibékülés módját. Közös erőfeszítéssel megkeresték a kibontakozás útját. Meg kell tudnom minden áron, hogy mi csörren ott a záron; Most az ablakot kitárom, az okát megkeresem. (Kosztolányi Dezső–Poe-fordítás)
5. Megkeres vmit, vmennyit: nem keres kevesebbet vmely összegnél, vminek az értékénél. Külön munkával csinos, jókora, tisztességes összeget megkeres. Megkeresett egy öltözet ruhára valót. Mindig megkeresett annyit, amennyi életmódjához kellett. Csak úgy érdemes a pénzt megkeresni, ha nem költi el mindjárt másra az ember. (Tömörkény István) Hajón dolgozva … | megkerestem útiköltségemet. (Szabó Lőrinc) || a. Megkeresi a kenyerét: munkájával megszerzi az élete fenntartásához szükséges pénzt. Két keze munkájával keresi meg a kenyerét.
megkeresett; megkeresget; megkereshető; megkereső.
