meglő
meglő tárgyas ige
1. <Élőlényt> fegyver lövedékével eltalál, megsebez v. megöl. (átvitt értelemben, bizalmas) Meg vagyok lőve: váratlan nehézségre bukkantam, és most nem tudom, mit csináljak. A vadász meglőtte a nyulat. Stíriában, Ajk faluban mi történt! Pálfi Istvánt mulatságban meglőtték. (népköltés) Balázs … azért biceg a jobb lábán, mert Dobó meglőtte. (Herczeg Ferenc) Reggelenkint meglövöm a mindennapi pecsenyét. (Gárdonyi Géza)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Meglövi magát: a) lövéssel öngyilkosságot követ el. Meglássad, én meg fogom magamat lőni. (Jókai Mór); b) lövéssel tévedésből megsebzi v. megöli magát. Fegyverét tisztogatva meglőtte magát.
3. (durva) <Férfi nőt> nemileg magáévá tesz, közösül vele.
4. (ritka, régies, költői) <Hírt, híradást, üzenetet> ellőtt nyílvesszővel tovább ad. Onnan Etelvárból király hazajöttét | Egyszerre az ország szélire meglőtték | Nyilasok, kik voltak állatva ki rendre. (Arany János)
meglőhető; meglövés; meglövet; meglövő; meglőtt.
