megnyúlik
megnyúlik tárgyatlan ige, (régies, tájszó) megnyúl
1. Megnyúlik vmi: vminek hossza, hosszúsága megnő, s egyúttal rendsz. keskenyebbé válik. Megnyúlik a gumi, a rugó. A nap melegétől megnyúlnak a sínek. Megnyúlik a vas a kovácsolás alatt. || a. <Serdülőkorban levő ember> hirtelen magasra nő, alakja nyurga lesz. Hogy megnyúlt ez a lány egy év alatt! || b. Megnyúlik az ábrázata, az arca, a képe, az orra: a) soványabbá válik; b) (átvitt értelemben) csalódottság látszik rajta. Meg is nyúlt a főbíró ábrázata mihamar. (Mikszáth Kálmán) Ezeknek az uraknak egy kicsit megnyúlik az orra… (Karinthy Frigyes)
2. Időben hosszabb lesz vmi. Megnyúlnak a napok. Megnyúlnak a nappalok, az éjszakák.
megnyúló; megnyúlt.
