megnyúz
megnyúz tárgyas ige
1. Megnyúz vmit: megölt v. elhullott állat bőrét késsel lefejti. Megnyúzza a nyulat, az ökröt. Minden esztendőben elhajtanak szomszédaiktól egy pár száz tehenet, ezek pedig minden évben megnyúznak amazokból egy határozatlan számú mennyiséget. (Jókai Mór) || a. (túlzó) (Elevenen) megnyúzlak!: <fenyegetésként:> úgy megverlek, hogy arról koldulsz! Megnyúzom azt a kölyket! Ordít György úr. (Vas Gereben) Ott künn fenyeget a felvonó híd előtt, | Megnyúz, azzal bíztat. Beeresszem-e őt? (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, túlzó) Megnyúz vkit: vkinek a munkaerejét v. anyagi erejét könyörtelenül kihasználja, a maga érdekében a végsőkig igénybe veszi; meg- v. kizsarol. Ez az ügyvéd engem is megnyúzott. Buktassa… meg a kegyelmes isten egytől egyig [a grófokat], amért engem kifosztottak, rászedtek… megnyúztak. (Tolnai Lajos) A szegényt rettenetesen megnyúzza az, aki hozzá tud jutni. (Móricz Zsigmond)
megnyúzás; megnyúzat; megnyúzható; megnyúzó; megnyúzott.
