megritkul
megritkul tárgyatlan ige
Általában ritkábbá lesz.
1. <Erdő, vetés, hajzat> úgy lesz ritkábbá, hogy fáinak, szálainak egy részét kivágják, kitépik, ill. hogy szálainak egy része kihull. Sok fát kivágtak, az erdő igen megritkult. Kopaszodik, haja a legutóbbi években megritkult. || a. (ritka) <Szőtt anyag sok használat folytán> elkopik, elnyűtté, szitaszerűvé válik. Hát a mente, hát a nadrág, Ugy megritkult, olyan ó, Hogy szunyoghálónak is már Csak szükségből volna jó. (Petőfi Sándor)
2. <Élőlények csoportja> számban megfogyatkozik. Ahol sok a vadász, megritkulnak a vadak. Mi megritkultunk, de mennyivel nyugodtabban halnék meg, ha senkim nem volna! (Tolnai Lajos)
3. <Levegő v. más légnemű test> úgy lesz ritkábbá, hogy az addiginál nagyobb teret foglal el, v. hogy változatlan térfogat mellett tömegének egy részét elveszti. A hegytetőn megritkult a levegő.
4. <Ismétlődő cselekvés v. jelenség> úgy válik ritkábbá, hogy a közbeeső időközök meghosszabbodnak. Látogatásai megritkultak. Már megritkult a szó. Ültünk a tág verandán. (Tóth Árpád)
megritkulás; megritkuló; megritkult.
