megszab
megszab tárgyas ige
1. Megszab vmit: <személy, hatóság> vminek a mennyiségét, mértékét pontosan és kötelező érvénnyel előre meghatározza. Megszabja vminek az árát; megszabja a feltételeket, a határidőt; megszabja vminek az idejét, a súlyát, a terjedelmét; megszabja vkinek a fizetését, a járandóságát vmiben. Megszabták, hogy mennyit kap pénzben és mennyit természetben.
2. Megszab vmit: <személy, hatóság, ill. vmely rendelkezés> kötelező érvénnyel és többé-kevésbé pontosan meghatározza vminek a lefolyását, módját, célját, irányát; előír. Megszabja a követendő eljárást, a munka menetét. A tantervi utasítás megszabja a nevelés célját.
3. <Vmely tény, körülmény> szükségszerűen meghatároz vmit, meghatározza vminek a mértékét, módját, célját, irányát. Megszabja vminek az útját. A helyzet megszabja teendőinket. A hőmérséklet megszabja a növény fejlődésének menetét.
megszabás; megszabat; megszabható; megszabó; megszabott.
