megszeret
megszeret tárgyas ige
1. Megszeret vkit: szeretet támad benne vki iránt, szeretni (1) kezd vkit. Megszerette munkatársát. A két fiú mindjárt első találkozásukkor megszerette egymást. A magyar tudósok révén megszerette a magyarokat. Kiket mindenki eltaszít, Azok szeressenek meg. (Reviczky Gyula) Orvosom voltál, megszerettelek, | s egyszer rád bíztam élő testemet. (Szabó Lőrinc)
2. Megszeret vkit: szerelemre gerjed vki iránt. Első pillanatra megszerette a leányt. Földre szállt a legszebb angyal | …, hogy | Fölkeresse… | A legszebbik szép leányt. | Megtalálta. Megszerette. (Petőfi Sándor) Ibolya… Oda ment, kinyitá ablaka fiókját, S alig pillantá meg, megszerette Rózsát. (Arany János)
3. Megszeret vmit: <többszöri látás, használat, vele való foglalkozás után> megtetszik neki vmi, s attól kezdve nagyon kedveli, szereti (3a). Megszereti a karórát, a töltőtollat; megszereti a lapos sarkú cipőt; megszereti a könyvet, a zenét; megszeret vmely könyvet, dalt. A virágokból először a kék | nefelejcs tetszett: azt a szép nevét | külön is megszerettem. (Szabó Lőrinc) || a. <Vmely (tartózkodási) helyet többszöri látás v. ott-tartózkodás után> megkedvel, s attól kezdve szívesen keresi fel, ill. szívesen tartózkodik ott. Megszereti az erdőt, a falut, a vidéket. Nagyon megszerette az öreg házat. Károly a völgyet megszereté nagyon. (Arany János) || b. <Vmely cselekvést, tevékenységet> megkedvel, s attól kezdve szívesen, szeretettel végzi. Megszereti az olvasást, a tanulást.
megszeretés; megszeretett; megszerethető; megszerető.
