megtizedel
megtizedel tárgyas ige
1. (elavult) <Katonai büntetésként vmely egységet függelemsértés, zendülés v. gyávaság miatt> azzal büntet, hogy minden tizedik embert kivégez. A fellázadt cirkáló matrózait megtizedelték. A parancs ellenére visszavonuló zászlóaljat megtizedelték.
2. (átvitt értelemben) Megtizedel vmit: <járvány, háború> vmely összetartozó csoportból sok egyedet elpusztít. A pestis megtizedelte az ország lakosságát. A baromfivész megtizedelte az állományt. Tizenegy hadsereg küzd a határon… Ki mondja, hogy vérengző őrület a nemzetet meg fogja tizedelni? Ha forr az érc, a rossz salak kihull, De a nemesb rész tisztán megmarad. (Madách Imre) Annyi csata, nélkülözés, betegség… megtizedelte a sereget. (Jókai Mór)
megtizedelés; megtizedelhető; megtizedelő; megtizedelt; megtizedeltet.
