megúszik
megúszik [g-ú] tárgyas ige, (régies) megúsz
1. (irodalmi nyelvben) <Folyó- v. állóvizet> átúszik; úszva átkel rajta. Sok Bodrognak eredt… Volt, ki setét vizeit lappangva meguszta az éjben. (Vörösmarty Mihály) Tisza sodrát éjjel paripán meguszták. (Arany János) [Jónás] az őrökön keresztül | kitört, … | tavat megúszva, rácsokon lekúszva, | …rohant ki Ninivéből. (Babits Mihály)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) Megúszik vmit: vmely kellemetlenségen úgy jut túl, hogy semmi baja v. a várhatónál aránytalanul kisebb baja esik. Könnyen, olcsón, szerencsésen megúszik(ik) vmit; megússza a bajt, a balesetet, a betegséget, a veszedelmet; ép bőrrel megúszik vmit; ezt nem ússza meg → szárazon. No, ezt megúsztuk. || a. (tárgyas igealak, gyak. tárgy nélkül) (átvitt értelemben, bizalmas) Megússza vmivel: a várt bajhoz, a megérdemelt büntetéshez képest aránylag kis kellemetlenség, baj éri, kisebb büntetés sújtja. Áthelyezéssel, dorgálással, pénzbüntetéssel, két pofonnal megúszta (a dolgot). Egy évi börtönnel megúszta. A betegség a legkülönbözőbb fajaiban jelentkezett. Voltak, akik egy-két napos lázzal és könnyű torokgyulladással megúszták. (Kuncz Aladár)
megúszás; megúszható; megúszó; megúszott; megúsztat.
