megváltó
megváltó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Általában olyan <személy, dolog>, aki, amely megvált (1–4) vkit, vmit. A jegyét megváltó utas; a telkét megváltó úrbéres paraszt; a koszorút megváltó ismerősök. A találmány, …a világot minden szenvedéstől megváltó gyógyszer megvolt, de publikálására nem került sor. (Nagy Lajos)
2. (választékos) Szenvedésektől megszabadító. Csak az enyim lögyön A megváltó halál… (népköltés) || a. (választékos, néha gúnyos) Sokak számára rendkívüli boldogságot ígérő. Megváltó eszmék, gondolatok, hit, igék, tanok.
II. főnév -t, -ja Általában az, aki vmely tehertől, szenvedéstől megvált (4–5) vki(ke)t. Oh szent a szalmakunyhók küszöbe! | Mert itt születnek a nagyok, az ég A megváltókat ide küldi be. (Petőfi Sándor) || a. (vallásügy) A megváltó: <a keresztény vallás tanítása szerint> Krisztus, aki megváltotta (4) az emberiséget. A Megváltó nem törzsvezér. | Ereje több, ereje más… (Babits Mihály)
Szóösszetétel(ek): világmegváltó.
megváltói.
