megye [ë-e v. e-e] főnév megyét, megyéje [ë-e v. e-e]
1. <Hazánkban> a legnagyobb, több járást magában foglaló államigazgatási egység. A dunántúli, a tiszántúli megyék; a megye községei, városai, székhelye. A Magyar Népköztársaság területe államigazgatási szempontból megyékre, járásokra, városokra, községekre tagozódik. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (történettudomány) Vármegye (1). || b. A megye mint elhatárolt földrajzi, térbeli rész. A megye határai, területe. Vendégek kezdtek érkezni a megye távolabbi részéből. (Mikszáth Kálmán) Félig lehunyt pillái alól nézte az alispán arcát… Ez csak egy élő ember, aki a maga szűk ügyei iránt érdeklődik. Aki nem lát tovább a megye határán. (Móricz Zsigmond) || c. (ritka) A megye lakossága, népessége. Az egész megye arról beszél, hogy… Betelt a megye a hírrel, hogy Tóth Zsuzsika mégis csak papné lesz. (Tolnai Lajos) || d. A megyét igazgató, hivatalos ügyeit intéző hivatali szervezet; (vár)megyeháza, megyei tanács. A megye székháza ¬; a megyenél dolgozik. Össze is ült a bölcs megye nyomba | Hogy a Köröst felelőre vonja. (Kiss József) Jogásznak adtak. A megyénél talán még lehetett volna helyem. (Kosztolányi Dezső)
2. (tájszó) Mezsgye (1). A megyét karóval jelölték meg.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.