méh [2] [mé] főnév -et [méhet], -e [méhe]; méhvel [mével] v. (ritka) méhhel [méhhel] (rendsz. egyes számban)
1. (bonctan) Nőnek, nőstény emlősnek a medencében levő belső nemi szerve, amelyben a pete megfogamzik, és a magzat kifejlődik. Méhébe fogad; fogan a méhében; méhében hordja magzatát; (vallásügy, régies) méhének gyümölcse: Mária magzata, gyermeke. Akasszátok föl a királyokat! Szivöknek minden porcikája rosz, Már anyja méhéből gazságot hoz. (Petőfi Sándor) Világosbarna borjú állt összekoccanó lábakkal [a tehén előtt]… Az anyából kifordult méhe, kilógott köldökzsinórja. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, választékos) Vmi méhében hordozza, hordja vminek a csíráit, a magvait: <vmely helyzet, esemény, cselekedet> már magában rejti később kifejlődő következményét. A kérdéses határozat… az országfelfordító vihar magjait hordja méhében. (Jókai Mór) || b. (átvitt értelemben, választékos) A jövő méhe: a távoli jövő. A jövő méhében szunnyad.
2. (átvitt értelemben, választékos) A föld méhe: a f. belső, mélyen fekvő része; a föld méhének kincsei. Leszivárog a könny a föld mélységébe, És ennek méhében gyémánt lesz belőle. (Petőfi Sándor) Ha elfogy a nap és hold, vagy a föld méhe zeng, Megbódul a köz ember, feje mingyárt kereng. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.