mehetnék [ë-e] főnév (-et), -je [ë, e] (csak egyes számban, rendsz. birtokos személyraggal) (bizalmas, kissé tréfás)
Elmenésre, távozásra való, erre irányuló kedv, vágy. Mehetnékje van, támad. Nagyon rájött a mehetnék. Grisák úrnak… a hírre nagy mehetnékje támadt. (Jókai Mór) || a. (helyhatározóval) Az a kedv, vágy, amely arra irányul, hogy vmely megnevezett helyre menjen vki. Már nagy mehetnékem vala Pestre. (Petőfi Sándor) Mindene lett egyszerre… életkedve, frissesége, még mehetnékje is Lőcsére. (Mikszáth Kálmán)
mehetnékes.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.