melankolikus [ë-o v. ë-ó v. e-ó] melléknév -an, -abb (régies írva: melancholicus, melancholikus is)
1. (választékos) Búskomor (1), mélabús. Fiúnknak szomorú állapotja van idegen földön – melankolikus lett. (Vas Gereben) || a. (választékos) Ilyen személyre valló, reá jellemző. Melankolikus alkat, típus; melankolikus szemek, tekintet, természet. Megszólalt egy szelíd, melancholikus hang. (Jókai Mór) A sok női fotográfia közül valaki búsan, csöndesen, melankólikus mosolygással nézett a szeme közé. (Krúdy Gyula) || b. (választékos) Ilyen hangulatot keltő. Melankolikus festmény, táj.
2. (orvostudomány, lélektan) Melankóliában (2) szenvedő, búskomor (3). || a. (orvostudomány, lélektan) Ilyen személyre valló, reá jellemző. Melankolikus alkat, típus.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.