melléje [e-e] határozószó (személyragos) mellém, melléd, mellénk, mellétek [e-ë], melléjük v. (régies) melléjök; az egyes szám 3. személyben személyragtalanul is: mellé. Nyomósítva: őmelléje, őmelléjük
1. A személyraggal megjelölt v. az előzményekből ismert személy, tárgy v. dolog mellé (1–6): Az elnök helyet foglalt, titkárja melléje ült. Adj mellém egy munkatársat! Kitűnő a rántott csirke, jó volna melléje egy kis uborkasaláta. Ülj mellém a kandallóhoz, Fel van szítva melege. (Kisfaludy Sándor) Ádám… a talicskát… a falhoz állítja. Odaáll mellé. (Tömörkény István) Egy harmadik | állt mellénk, …valaki, idegen. | Munkás lehetett, …figyelte vitánkat. (Szabó Lőrinc)
2. (rendsz. mellé alakban) (ritka) Ráadásul. Nem szép nő, s melléje még kellemetlen modorú is. Az egykori gályarab… izmai olyanok, mint a kötél, s mellé egy zsonglőr ügyessége. (Jókai Mór)
3. (névutószerűen is, -nak, -nek ragos szóval kapcs. csak 3. személyű alakban) <Kül. néhány állandó szókapcsolatban:> melléje áll, szegődik vkinek, vminek: vki, vmi mellé á., sz. Mellé, komornám, a kosárvivőnek! (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.