meneszt
meneszt [ë-e] tárgyas ige -ett [ë], menesszen [ë-e-ë]; -eni [e]
1. <Személy vkit, főleg tőle függő, alárendelt személyt> elküld vhová, vkihez, hogy vmit elintézzen. Küldöncöt, küldöttséget meneszt vhova. A gyermeket a városba menesztette. Koszorút küld, követséget meneszt, fájdalmát, bánatát szomorú szavakban üzeni. (Mikszáth Kálmán)
2. (rosszalló) <Rendsz. vmely hiba v. visszaélés elkövetése miatt> hivatali állásából elbocsát vkit. Sikkasztott, ezért azonnal menesztették.
3. (ritka) <Levelet, táviratot> vkinek a címére küld, felad. A lap olvasói ügyes-bajos dolgaikban leveleket menesztettek a szerkesztőségbe.
Igekötős igék: elmeneszt; kimeneszt.
menesztés; menesztett; meneszthető; menesztő.
