méret [2]
méret [2] [e] főnév -et, -e [ë, e]
1. (ipar, műszaki nyelv) Vmely térnek, térbeli alakzatnak, testnek, kül. vmely szabványos alakú készítménynek vmely mértékegységben meghatározott kiterjedése, nagysága. Szerkezeti méret. Az épület méretei megfelelők. Gyermekcipő minden méretben kapható. Tekintve az ország óriási méreteit, a feladat igen nagy. || a. (ipar, műszaki nyelv) Ilyen kiterjedésre, nagyságra vonatkozó, számmal kifejezett adat. A gallér, a nyak mérete; felveszi vminek a méretét. Ellenőrizték a pálya méreteit. [Dante] adatai után… meg lehet határozni a pokol tervrajzát, az egyes körök méreteit. (Péterfy Jenő) A szabó… halkan mormogott egy-egy méretet. (Kosztolányi Dezső)
2. (rendsz. többes számban) (sajtónyelvi) Összehasonlításból eredő nagyság; arány. Méreteiben bámulatot keltő épület; vmilyen méret(ek)et vesz fel (felvesz); vmilyen méreteket → ölt vmi. Hatalmas méretekben emelkedik a termelés. Nemzetközi méretekben is jelentős eredmény. A fogság folyamán ifjúságának ez a sötét epizódja méreteiben megnőtt. (Kuncz Aladár) Emberi méreteken felüli fájdalmak közt szenvedtem. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): 1. mérethű; méretjelzés; méretpontosság; méretrajz; méretszám; 2. hosszméret; űrméret; világméret.
méretű.
