merít
merít [e] ige -ett, -sen [ë, ë]; -eni [e] v. -ni
1. tárgyas Merít vmit: csepfolyós v. híg anyagból (éppen akkor) edénnyel kivesz vmennyit. Vizet merít a kútból. Csak egy kanál levest merített a tálból. Mosdóvizet a vár előtti kútból meríthettünk. (Kuncz Aladár) Egy öregasszony vizet merített az udvaron. (Móra Ferenc) || a. (tárgy nélkül) Kulaccsal merítettek a forrásból.
2. tárgyas Vmibe merít: cseppfolyós v. szemcsés anyagba beletesz vmit úgy, hogy az anyag ellepi. Kanalát a levesbe meríti.
3. tárgyas (költői) Vmibe merít: <vmilyen szúró eszközt> vmibe beleszúr. [Mustafa] Így fetreng vérben, porban. Győzője fölötte | Váltig erőlködik, és kardját torkába meríti. (Vörösmarty Mihály) Sárkány derekában kereste a szívet, Ráakadt és bele kardvasat merített… (Petőfi Sándor)
4. tárgyas (átvitt értelemben) <Forrásmunkából, kútfőből> vesz vmit. Az idézetet egy könyvből merítette. Új adatokat merített régi oklevelekből. Híreimet én is csak az újságokból meríthetném. (Arany János) || a. (átvitt értelemben) Vmit merít vmiből: <nehéz helyzetben> lelki erősítést kap vhonnan. Bátorságot, biztatást, erőt, hitet, reményt merít vmiből. Annyi öntudatot talán csak szabad lesz viszontagságterhesen leélt napjaimból merítenem, mennyi kell. (Kossuth Lajos)
Szólás(ok): ld. rosta.
Igekötős igék: alámerít; bemerít; belemerít; kimerít; lemerít; megmerít; telemerít.
merítés; merítget; meríthető; merítő; meríttet.
