mesterember
mesterember [r-e] főnév
1. Vmely szakmát, ipart mesterségszerűen -ző szakképzett személy; iparos, kézműves. A készülő épületen sokféle mesterember dolgozott. A városban nem szenvedték az olyan mesterembereket, akiknek zörgéssel kellett dolgozni. (Mikes Kelemen) A kétkézi munkásokból kiválik a mesterember. Már nemcsak az izmai erejénél fogva több, mint a más, hanem az értelménél fogva is. (Tömörkény István) Szelíd mesterember, csúnya sárga felesége van s rendkívül sok gyereke. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben, gyak. rosszalló) Vmely szellemi tevékenységnek, hivatásnak az a művelője, aki tárgyának külsőséges, technikai tényezőivel ügyesen, hatásosan bánik, de mélységébe nem tud v. nem akar behatolni. Sardou a korabeli francia színpadi irodalom kitűnő mesterembere volt. Jó író csak az lehet, ki azért ír, hogy gondolatait kifejezze; – ki azért gondolkodik, hogy írjon, jó mesterember lehet, de való művész nem lesz soha. (Eötvös József) Nem vétek Aeschylus fönsége ellen, ha benne a tökéletes művészi mesterembert is csodálom. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): mesterember-tempó.
mesteremberes; mesteremberi.
