1. Olyan <személy, dolog>, aki, amely metsz (1–4) vmit. Szőlőt metsző munkás; vasat metsző szerszám.
2. (régies) Levágni való <állat>. Metsző borjú, malac. Ha másat nem kívánnak… szenátor uramék, egy metsző bornyút adok magam szegénységéből. (Móricz Zsigmond)
3. (átvitt értelemben) A hasítás érzéséhez hasonló fájdalmat okozó <szél, hideg>. Mily metsző ez az alföldi hideg… (Tolnai Lajos) Metsző hideg bóra hajlítgatta a park pálmáit. (Herczeg Ferenc) || a. (átvitt értelemben) A hasítás érzéséhez hasonló. Metsző fájdalom. || b. (átvitt értelemben) Bántó fájdalmat okozó <megnyilatkozás>. Metsző gúny. Metsző tekintettel mérte végig. Végre királynénak… Fodorodott kissé ajka sovány széle: | „Állj fel!” Szava nem volt se szelíd se metsző; Társai tudták már, hogy az új lány tetsző. (Arany János) Egyszerre egy metsző élcet hallunk, mely gondolkodóba ejt bennünket. (Kosztolányi Dezső)
II. főnév -t, -je [e]
1. (szőlészet) A szőlő metszését végző személy. Ő volt a környék legjobb metszője.
2. (vallásügy) Izraelita hitközségi alkalmazott, aki a háziállatok rituális levágását és az újszülött fiúgyermekek körülmetélését végzi; sakter. Hitközségi metsző.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.