1. Nagy cukortartalmú, sárgás, nyúlós, sűrű anyag, melyet a méhek a virágok kelyhéből gyűjtenek, és sejtjeikbe raktároznak. Csurgatott, kásás méz; lépes méz; olvasztott, pergetett, sajtolt méz; mézet gyűjt, perget; mézet ken, tesz a kenyérre; mézzel édesít.Szóláshasonlat(ok):édes, mint a (cseppentett) méz: nagyon édes. Járnak már a dolgos méhek; S nem soká a puszta sejt: Méztől leszen drága, telt. (Tompa Mihály) Most nagy ára van a méznek, nagyon vesződnek érte a mézeskalácsosok. (Móra Ferenc) Mézet pergettünk… | konyha, tornác, csupa szag, csupa méz. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, költői) Vminek a méze: édes (I. 4), kedves, kellemes volta. Mert ahol enyhe bölcsőm lágy ölén Az anyatejnek mézét izlelém: Vidám napod mosolyg ismét reám, Hű gyermekedre, édes szép hazám! (Petőfi Sándor) Öröm, Öröm, | Egy szóra még, egy percre még! | Oh mondd, az ég fenn úgye kék S az élet méze nem üröm? (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) Túlzottan, mesterkélten kedves megnyilatkozás. Csupa méz volt minden szava.
3. (ritka, népies) Édes mézem!: <kedves, szeretett személy megszólításaként>.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.