mező
mező [e] főnév -t, mezeje [e-e-e] v. (ritka) -je [e]
1. Vmely község, város határában fekvő, általában sík terület, amelyen szántóföldek, rétek, legelők vannak. Puszta, sík mező; az erdők és mezők. Hova lett a tarka virág a mezőkről? (Petőfi Sándor) Egy nagy mezőn voltam,… sárgán sütött a nap. (Karinthy Frigyes) Még eddig sohase láttam ily óriási fátlan sík mezőt. (Móricz Zsigmond) || a. A határnak megmunkált része, a szántóföldek együtt v. azoknak egy darabja. Járja a mezőket. Jó termés lesz, szépek a mezők. Kiment a mezőre szántani. Értünk Kúnság mezein | Ért kalászt lengettél. (Kölcsey Ferenc) Keresztek ülnek a tarlón… Keresztek messze mezőkben. (Ady Endre)
2. (tájszó) Szénának való, lekaszált v. lekaszálásra váró fű vmely területen. Jó kis mező volt a kanális partján.
3. (rendsz. birtokviszonyban) (átvitt értelemben) Vmely tevékenység, cselekvés (szín)tere. (választékos) A becsület mezején: a) harctéren, csatatéren; b) hivatásának, feladatának, kötelességének lelkiismeretes teljesítése közben; (irodalmi nyelvben) a csata, a harc mezején: csatatéren, harctéren; (választékos) a tett(ek) mezejére lép: cselekvéshez fog; (tréfás) a távozás hímes mezejére lép: eltávozik. Szabadon követé saját vágyait, s ezek őt zajosabb mezőre hívták. (Eötvös József) Ott essem el én, A harc mezején. (Petőfi Sándor)
4. (történettudomány) Vmely címer(pajzs) meghatározott alapszínű felülete, amelyen különféle jelképes ábrák vannak. Legyen címerünk: vörös mezőben fehér kard. (Jókai Mór) Kaftányos lovag áll a címerpajzson, ezüst mezőben. (Mikszáth Kálmán)
5. (fizika, régies) Erőtér. Elektromos, mágneses mező.
6. (sport) <Sakktáblán> a 64 kocka közül vmelyik. A futóval a d5 mező-re lép.
Szóösszetétel(ek): 1. mezőcsősz; mezőmunkás; mezőrendőr; 2. aknamező; aranymező; boltmező; búzamező; csatamező; erdő-mező; falmező; gyémántmező; harcmező; hómező; jégmező; kőolajmező; látómező; olajmező; orommező; pajzsmező; szénmező; vérmező.
