mikrofon
mikrofon főnév -t, -ok, -ja
(műszaki nyelv) Olyan készülék, amely a hangrezgéseket elektromos rezgésekké alakítja át, hogy a hangot nagy távolságra továbbítsa v. erősítse. Dinamikus mikrofon; a rádió mikrofonja; a mikrofonba beszél. || a. <Pongyola szóhasználatban:> hangerősítő berendezés; megafon. Megszólal a mikrofon. || b. (rádiótechnika) A rádió mikrofonja mint a rádióközvetítés jelképe. Először szerepel a mikrofon előtt.
mikrofonos.
