mily névmás, kérdő és vonatkozó (választékos, költői) (a tárgyragos alak köznyelvi)
I. kérdő (melléknévi) Milyen (I. 1, 1a, 2)? [Hozz egy újságot!] – Milyet hozzak? A fiú betoppan; szíve égő katlan… Mégis, mindamellett – mily isten csodája! – Egy zokszót sem ejt ki Toldi Györgyre szája. (Arany János)
II. kérdő (főnévi) -et,(-ek) [e, e] Milyen (II. főleg 2). Milyet ásított! Egyet ütött rá, de milyet!
III. kérdő (határozószóként) <Fokozásban, főleg felkiáltó mondatban:> mennyire (nagy mértékben, fokban). Még kér a nép, most adjatok neki; Vagy nem tudjátok: mily szörnyű a nép, Ha fölkel és nem kér, de vesz, ragad? (Petőfi Sándor) Mily messze van én tőlem már az ég. Mily messze vannak már a csillagok… (Kosztolányi Dezső)
IV. vonatkozó (kötőszóként) (ritka) Amilyen, milyen (IV). Széchenyi a honszeretet miatt oly kínokat szenved, milyekkel Dante poklában alig találkozunk. (Kemény Zsigmond)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.