mindenáron
mindenáron [n-á] határozószó, általános
<Főleg kívánságot, szükségességet, hajlandóságot jelentő igék és kifejezések mellett:> még kockázat, áldozat, engedmény árán is, a lehetetlennel is dacolva; feltétlenül, mindenképpen, okvetlenül. Mindenáron el szeretne vmit érni. Mindenáron békességet kell teremteni a családban. Kész volt rá, hogy mindenáron megegyezzen. Értésűl adta Bence a fiúnak, | Magát anyja miatt sohse adja búnak… | Csak látni szeretné Miklóst minden áron. (Arany János) || a. (túlzó) <Annak kifejezésére, hogy a beszélő v. a szóban forgó, esetleg odaértett személy múlhatatlanul szükségesnek tart, ill. erősen kíván vmit.> Ha mindenáron tudni akarod, megmondom. Mindenáron beszélnem kell vele. A mindenáron való feltűnési vágy okozta vesztét. Böske mindenáron el akar utazni este az urával – újságolta apa. (Babits Mihály)
