mindenki
mindenki névmás, általános (főnévi)
1. Minden ember, kivétel nélkül. Az ® égvilágon mindenki; mindenki karácsonyfája ¬. Egyszer mindenkinek meg kell halnia. [Táncsics Mihály] Kend új rendet akart: Mindenkit szeretni. (Ady Endre)
2. A szóban forgó közösség minden egyes tagja. Nálunk mindenki dolgozik. Itt mindenki jól érzi magát. Már mindenki otthon volt. (Móricz Zsigmond) A földszinttől kezdve az emeletig mindenkit kínált. (Gelléri Andor Endre) || a. Minden szóba jöhető személy, minden személy, aki valamit számít. A gyűlésen mindenki ott volt, a falu színe-java. || b. (túlzó) Nagyon sok ember, különösen olyanok, akik a beszélő v. a szóban forgó személy számára ismerősek v. jelentősek. Mindenki elhúzódik ¬ tőle. Nem kell mindenkinek tudni, hogy mi a baja. Mindenkivel kedves, mindenkivel tegeződik, mindenkit ismer. (Ambrus Zoltán)
3. A mellékmondatban közelebbről meghatározott személyek mind. Jegyezze meg mindenki, akit illet… Akivel beszélt, mindenki helyeselte szándékát. Hogy jőjjön a döghullák varja Mindenkire, aki vén, savanyú. (Ady Endre)
