mindenség [ë] főnév -et, -e [ë, e] (csak egyes számban)
1. (költői) Világmindenség, világegyetem. Harcban állok a nagy mindenséggel. (Petőfi Sándor) S soha e mindenségben két Falevél nem ugyanaz?… (Vajda János) A mindenséget vágyom versbe venni. (Babits Mihály) Mindig más és mindig ugyanaz a | forgó körhinta, nappal, éjszaka: | így repült a Mindenség ütemén | a Föld, és rajta, mit sem sejtve, én. (Szabó Lőrinc) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) (Vmiből) minden, ami csak van; vminek az összessége; világ. Rászakad a mindenség. Aluszik az egész. Az egész emberi mindenség. (Móricz Zsigmond)
2. (bizalmas) Az egész mindenség: <főleg indulatos beszédben közelebbi megjelölés helyett:> az a dolog, amiről éppen szó van, v. amivel vki éppen foglalatoskodik, kül. az, ami a beszélő hangját, bosszúságát fölkeltette, okozta; nyavalya, vacak, csoda. Összedőlt az egész mindenség. Hagyd azt az egész mindenséget, és gyere! A csoda vigye el ezt az egész mindenséget, én nem kínlódom vele tovább. Előttem kancsó, víz, gyufatartó… Az egész mindenség, mintha kihúzták volna alóla a talajt, hullámzani kezd. (Karinthy Frigyes)
3. (birtokos személyraggal) <Szitokként:> A mindenségedet! A mindenségit! Azt a kutya mindenségit, – káromkodta el magát Rózsa Sándor. (Móricz Zsigmond)
Szóösszetétel(ek):világmindenség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.