mindig
mindig határozószó, általános (népies) mindég
1. <Az időtartam kifejezésére:> a végtelen múlttól kezdve a jelenen át az idők végtelenségéig. A világ mindig létezett és létezni fog. [Az élet] Mindig új s mindég a régi. (Madách Imre) Milyen megnyugtató, hogy egy meg egy az mindig kettő. (Kosztolányi Dezső) || a. (rendsz. a még szóval együtt) Vmely múltbeli időtől fogva a jelenig. Még mindig beteg. Még mindig nem tudom, miről van szó. Mióta ismerlek, mindig jó barátod voltam. Jártam ezóta dicső szép tájakon, ámde tiétek Mindig eszemben volt. (Petőfi Sándor) Még mindig nincs itt a puskával. (Mikszáth Kálmán) || b. Egész életében. Mindig szegény volt. Régi cseléd vagy a háznál. Mindig emberűl szolgáltál. (Petőfi Sándor) [A férjem] vén szamár. Mindig is az volt. (Móricz Zsigmond) || c. A jelenből kiindulva a jövőben hosszú ideig, vmely távoli időpontig. Mindig szeretni foglak. Ez most már mindig így lesz. || d. A mellékmondatban részletezett v. a másik határozóban jelzett időtartam alatt, annak befejezéséig. Míg az ember él, mindig remél. Egész januárban mindig fagyott.
2. <Vmely cselekvés, folyamat, állapot lefolyásának módjáról szólva:> megszakítás nélkül, állandóan, folytonosan. Ez a turbina mindig forog. Ez a kis kanári mindig ugrál a kalitkában. Mi baja… Görcsök? Úgy kell neki, mert olyan, mint a kéneső, mindig jár-kel és felfázik. (Mikszáth Kálmán)
3. <Cselekvések, folyamatok ismétlődésének kifejezésére:> kivétel nélkül minden egyes esetben, minden egyes alkalommal. Valahányszor jövök, mindig itt találom. Nem mindig ő a hibás. Mindig más ruhában látom. Itt van az ősz, itt van újra, S szép, mint mindig, én nekem. (Petőfi Sándor) Hát a színdarabokban nem mindig ilyen az első felvonás. (Mikszáth Kálmán)
4. (túlzó) Igen gyakran, nagyon sokszor, minduntalan, általában. Mindig hazudik; mindig iszik; mindig veszekszik. Errefelé mindig esik az eső. Mostanában mindig fáj a feje. Én kérem, tanár úr, mindig mondom nekik. (Kosztolányi Dezső) Mindig éjfél után érkezik haza, mindig részegen. (Hunyady Sándor)
5. <Középfok v. változást jelentő ige mellett:> egyre (2); mind (V. 4). A gyermek mindig okosabb lesz. Élete mindig szebb lesz. A muzsikás mindég fújja, Mindég szilajabban pörög ujja. (Arany János)
6. <Középfok. mellett:> még mindig: az eddig felsoroltak, elmondottak, a fennálló körülmények ellenére is. Még mindig szívesebben vállalom ezt a munkát. Bár ez a dolgozat is csapnivaló, de még mindig jobb, mint amaz.
