miniszter [e v. ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e], (régies) minister
Vmely minisztérium felelős vezetője; a kormány tagja. Belkereskedelmi, honvédelmi, könnyűipari, művelődésügyi, nehézipari miniszter; tárca nélküli miniszter; a király személye körüli miniszter; miniszterré neveznek ki vkit. A nagy férfiú fölneveltette a gyermeket, sőt mert akkor közoktatásügyi miniszter volt, évjáradékot is eszközölt ki számára a közoktatásügyi minisztériumtól. (Ambrus Zoltán) Egy rossz író is így érhet föl tisztelt Rendű és rangú harminchat minisztert. (Tóth Árpád) Ismerte a minisztert: e száraz, szikár, szigorú urat. (Babits Mihály) || a. (hivatalos) Rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter: ilyen című diplomata, aki országát külföldi állomáshelyen mint követ képviseli, és rangban a nagykövet után következik.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.