minősítés
minősítés főnév -t, -ek, -e [ë, e]
1. Általában a minősít (1, 3–4) igével kifejezett cselekvés, eljárás; az a cselekvés, hogy vmit, vkit minősítenek, ill. az a tény, hogy vki minősít vmit, vkit. Az áru, a föld, a termékek minősítése; a bűntett minősítése. || a. (műszaki nyelv, kereskedelem) Vmely terméknek, gyártmánynak, árunak a szabvány v. más elv alapján minőségi osztályokba sorolása. A minősítés felelős munka.
2. (hivatalos) Vmely személy (hivatali) munkájának, működésének, magatartásának hivatalos megítélése, elbírálása. Lelkiismeretes, titkos minősítés; a pedagógusok, a tisztviselők minősítése. A főnököt bízták meg a minősítéssel.
3. A minősítés (1–2) eredménye, rendsz. mint hivatalos írásos vélemény. Jó, rossz minősítés. Kiváló a minősítése. Sérelmesnek tartotta a minősítését. A vádlott igazságtalannak tartotta tettének minősítését. Vizyné… a lányra pillantva ellenőrizte a cselédkönyv hivatalos megállapítását,… tanulmányozta… előző gazdáinak minősítését. (Kosztolányi Dezső)
minősítési; minősítésű.
