mocsár főnév mocsarat v. (régies) -t, mocsarak v. (régies) -ok; mocsara
1. Süppedékes, néhol sekély vízzel borított, többnyire vízinövényekkel sűrűn benőtt földterület. Belesüllyed a mocsárba; átgázol a mocsáron. A becsukott templomban csend lett; Nagyobb csend nincs a mocsárok partjainál sem, Mikor a gém, bíbic s béka elalszik. (Petőfi Sándor) Csupa szomjúság … a föld színe. Csak a mocsarak meg a lápok világában nincs még nyoma a tikkadásnak. (Bársony István) A deák … meghökkent, mocsár közepén voltak. (Móricz Zsigmond) || a. Az ilyen földterületen levő víz. Kiszáradt a mocsár; lecsapolják a mocsarat.
2. (átvitt értelemben) Elaljasodott, erkölcsileg romlott, züllött állapot; fertő (2). A bűn, az opportunizmus mocsara; a mocsárba→merül; a nagyváros mocsarába süllyed; vminek a mocsarába→süpped. Nagyravágyás, büszkeség | … az asszonyt becsalhatják a bűn fenék | nélkül való mocsáriba. (Katona József) Az érzékisége minduntalan visszasüllyeszti abba a mocsárba, melyet megszokott, mint a disznó. (Ambrus Zoltán) Azt mondom, hogy azokhoz, akiket szeretsz, | rút viszony köt, s nem sejted, mily mocsárban élsz. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.