1. <A társadalmi érintkezésben> mások iránt tanúsított külső magatartás (1), a beszédnek, ill. viselkedésnek a módja. Ellenszenves→érdes; jó, könnyed, megnyerő, rossz, sima modor. Diplomata simaságát a vezérkarban is megtartotta: társai irigyelték könnyű és hajlékony modorát. (Karinthy Frigyes) Barackpálinkával kínálta meg látogatóit, akiket valósággal elbűvölt aranyos modorával. (Hunyady Sándor) Biztos a modora | és mindig fehérek a kezei. (Szabó Lőrinc) || a. (rosszalló) Vkinek nem természetes, hanem inkább magára erőltetett viselkedése, puszta üres külsőség, belső tartalom nélkül. Ez csak modor! Viselkedésében túlteng a modor. Olyan modort vett fel, amely bőszíti az embert. Végig kellett játszanom a játékot, abban a modorban, melyben kezdtem. (Kosztolányi Dezső) A mi Gergelyünk néha visszazuhant a maga régebbi … modorába, bokáját csapdosta össze, nyolcszor meghajolt. (Gelléri Andor Endre)
2. (régies) Stílus (2). A ritka finom ízléssel beosztott kertben egy olasz modorban épített pavillon szolgált a … család mulatóhelyéül. (Tolnai Lajos) Swift modorát találjuk néha Eötvös stílusában is. (Péterfy Jenő) || a. (kissé rosszalló) <Irodalmi és képző- v. iparművészeti alkotással kapcs.:> más művésztől v. más korszaktól átvett, nem egyénileg kialakított stílus. Petőfi modorában írt verseket. || b. (ritka, régies) Hagyományos művészi fogás. Mint nagyon sikerült modorát a népi elbeszélésnek, említjük a mesék kezdő és bezáró szakait. (Arany János)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.