mongol
mongol főnév és melléknév
I. főnév -t, -ok, -ja
1. Mongolok: a) a Szovjetunió, a Mongol Népköztársaság és Kína területén élő, egymással közeli rokon altaji nyelveket beszélő több nép együttvéve; b) kül. ezek közé tartozó, a Mongol Népköztársaság területén élő nép. Több éven át tanulmányozta a mongolok életét. || a. A mongolok közé tartozó személy, főleg férfi. Számos mongollal kötött barátságot. Túl az éjszín tengernek habjain | … a mongol futja salétrom pusztáit. (Csokonai Vitéz Mihály)
2. (történettudomány) Tatár (I. 1b). Most rabló mongol nyilát Zúgattad felettünk, Majd töröktől rabigát Vállainkra vettünk. (Kölcsey Ferenc)
3. Vmely mongol nyelv, ill. a mongolok (1) nyelvei együttvéve. Mongolból fordított népmese.
II. melléknév -ul
1. A mongolok (főleg I. 1) közé tartozó, ill. mongolokból álló. Mongol ember, nő, pásztor; mongol ifjúság, nép.
2. A mongolokkal kapcsolatos; általuk használatos. Mongol pénz, sátor.
3. A mongolok történeti élete folyamán létrehozott. Mongol állam, birodalom, irodalom, népművészet, nyelv.
4. A mongolok lakta földre, annak viszonyaira jellemző; e földön levő, termő, onnan származó, ill. róla elnevezett. Mongol fácán; sivatag.
5. Mongolul: mongol nyelven. A tolmács jól tudott mongolul.
6. A mongolokra és a velük rokon alkatú népekre jellemző. (embertan) Mongol folt: a bőr barnásszürke elszíneződése az ilyen nép(ek) csecsemőinek a keresztcsontja fölött; (embertan) mongol redő: a felső szemhéjnak a szem belső szögletére húzódó redője, amely a felső szempillák tövét is maga alá szorítja. Fürge, negyven és ötven közti asszony, erősen mongol vonásokkal. (Mikszáth Kálmán)
mongolos; mongolság.
