monológ
monológ főnév -ot, -ja
1. (irodalomtudomány, film, színház) <Vmely drámai műben> az a részlet, amelyet a színpadon egyedül szereplő v. magát egyedül jelenlevőnek vélő személy az önmagában vívott lelki tusa kifejezésére elmond, v. amelyben a cselekmény egyes körülményeiről a közönséget tájékoztatja. Drámai monológ; Hamlet monológja. Komorkodtam, mint Hamlet, mikor monológját mondja. (Gárdonyi Géza) || a.* (film, színház) Tiráda (2). Cyranonak az orráról szóló tirádáját tévesen mondják monológnak.
Kerülendő szó vagy kifejezés.
2. (film, színház, irodalomtudomány, elavulóban) Dobogón, ritk. színpadon előadott önálló, többnyire víg írásmű, jelenet, ill. ennek műfaja, amelyben az író, ill. az előadó első személyben és rendsz. verses formában számol be vmely élményéről. A múlt század végén sokat mulattak Gabányinak A kakasülőn című monológján. Egy-két monológ német nyelven, kis egyfelvonásos … töltötték ki a műsort. (Kuncz Aladár)
3. (tréfás) A szóban való megnyilatkozásnak az a formája, amikor vki egyedül, mintegy önmagához v. vmely elképzelt személyhez beszél. Az kétségtelen – folytatta Péterfi dr. a monológját –, hogy minden a legtökéletesebben lett megépítve. (Móricz Zsigmond)
monológnyi; monológos.
