monoton
monoton melléknév -abb (kissé választékos)
Egyhangú (1–2). A gyerek monoton hangon elhadarta a leckéjét. Egy átkozott darázs … minden idegemet fölrázta monoton dongásával. (Mikszáth Kálmán) Monoton dallam zsong a víz felett. (Juhász Gyula) Zúg, repes, árad a tücsökzene | … Oly szegényes, oly | együgyű és monoton ezeknek a | kis férgeknek öröme-bánata … (Szabó Lőrinc)
monotonság.
