moraj
moraj főnév -t, -ok, -a (kissé választékos)
1. Sok ember félhangos csodálkozásából, megbotránkozásából v. tiltakozásából keletkező összefolyó, tompa hang. A felháborodás moraja zúgott végig a termen. Már hallatszott a forrongó sokaság moraja. (Táncsics Mihály) || a. Sok élőlény, főleg ember mozgása által okozott rendsz. távolról hallatszó tompa hang. Elvonúlt a tábor, csillapul moraja. (Arany János) A szél zúgott; zúgásai között távol lódobogások … moraját és zavargó kiáltások hangjait kapkodta magával. (Jókai Mór)
2. Vmely nagy tömegű anyagnak természeti erők hatására történő folyamatos mozgásakor keletkező v. erős dörgésekből, robajokból összetevődő és a távolság miatt lehalkult, mély tompa hang. Az ágyúzás, a földrengés, a robbantások moraja; a tenger, a város moraja. Lassan meghajlik [az erdő] leveles feje, s benne moraj kél. (Vörösmarty Mihály) Nézem e játékot, nézem, Hallgatom e halk morajt. | Mit jelent az árny a réten, Szél a habra mit sohajt? (Vajda János)
morajos; morajú.
