mordul [1]
mordul [1] tárgyatlan ige -t, -jon (hangutánzó)
1. (gyak. -t ragos mérték- és módhatározóval) <Állat fenyegetésképpen> egyszeri dühös, morgó hangot ad. Vö: rámordul (1). Rám, rád, rátok, rájuk mordul. A kutya rám mordult. A vizslakutyájának füttyent, aki mindjárt odafekszik az iszák mellé, s nagyokat mordul, ha valaki arrafelé törekedik. (Jókai Mór) A puliban … nincs hiba. Megiramodik, futtában mordul egy mérgeset. (Móra Ferenc)
2. <Ember> egyszer, haragosan rászól, ráförmed vkire. Vkire mordul. Vö: rámordul (2). Rám, rád, ránk, rátok, rájuk mordul. Rosszul esett, hogy olyan nyersen rám mordult. Hadd sírjanak – mordult öccsére a bátya. (Tolnai Lajos) Azért mordultak ellenem, hogy minek ugrálok be minden ostobaságra, és rontom a játékukat. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: belemordul; felmordul; hátramordul; megmordul; rámordul; visszamordul.
mordulás; morduló.
