mosolygó
mosolygó melléknév -an v. -n, -bb
Olyan, aki, ami mosolyog (főleg 1, 3–4). Mosolygó ajak, arc, gyermek, leány; mosolygó alma, rét, természet, vidék; a reánk mosolygó szerencse. Mosolygó szemmel nézte. Mindig jókedvű és mosolygó volt. Láttam a mosolygó tavaszt, | Láttam az égető nyárt. (Berzsenyi Dániel) Toldiról beszélnek az egész táborban. Mindenik mond néki nyájasat, vagy szépet, Mindenik derít rá egy mosolygó képet. (Arany János) A férfi … ügyvéd, kövér, … borotvált képű ember, kidülledő kék szemekkel, mosolygó képpel. (Nagy Lajos)
