motívum
motívum főnév -ot, -a (régies írva: motivum is)
1. (választékos) Az az ok, amely vmely cselekedetet megindít, v. irányt szab neki; a cselekvés rugója; indíték, indítóok. Tettének motívuma.
2. (művészettörténet, irodalomtudomány) Általában azok közül az elemek v. gondolatok közül valamelyik, amelyek vmely művészi alkotáson végigvonulnak, ill. amelyekre vmely mű v. részlete felépül. Ha ráér – úgymond [a szerkesztő] – … csinálhatna egynéhány skiccet, talán épp a nyaralás motívumaival. (Kaffka Margit) || a. (irodalomtudomány) A cselekmény egyik alapeleme, egysége. A színdarab a jól férjhez ment derék lány motívumára épül. E mesében az égig érő fa az uralkodó motívum. Csodás, hősi motívumokat is találunk a műben. Az álom motivuma valószínűleg megvolt már a mondában. (Péterfy Jenő) || b. (építészet, művészettörténet) <Díszítő művészetben, iparművészeti alkotásban:> díszítő elem, amely hasonló elemekkel eggyé szerkesztve vmely díszítményt alkot. → Állati motívumok. A hímzésben népi motívumokat figyelhetünk meg. || c. (zene) Elemi zártságot, kerekséget éreztető zenei kifejezés, amely általában különféle módosításokban visszatér, ismétlődik. Már cseng a kard, már csendül a motívum. (Juhász Gyula) Tibor fütyült. A walkür-motívumot fütyülte, mely rég-megbeszélt jelük volt. (Kosztolányi Dezső)
Szóösszetétel(ek): vezérmotívum.
motívumos; motívumú.
