motollál
motollál ige -t, -jon, (tájszó) motólál (népies)
1. tárgyas <Fonalat> motollára felgöngyölít, ill. csévéről lecsavarva ilyen módon matringgá alakít. || a. (tárgy nélkül) Száraz kender, szösz, fonál, Ne motólálj, csak igyál. (népköltés)
2. tárgyatlan (átvitt értelemben) <Ujjaival, karjával> a motollára való felgöngyölítéshez hasonló mozdulatokat végez. Motollál a karjával: hadonászik. [Téli vers.] Hogy bámul a vén vaksi hold … De most bezzeg bámulhat ám, … Mégsem jön ifju és Leány … Sőt a fakó poéta sem Motollál a négy végivel [= a négy végtagjával], Hanem bent ül kedélyesen. (Arany János)
Igekötős igék: felmotollál; lemotollál.
motollálás; motollálható; motolláló; motollált; motolláltat.
