mozdulat
mozdulat főnév -ot, -a v. -ja
1. Emberi v. állati test, testrész helyzetének aránylag kis mértékű megváltoztatása. Elénk, eleven, heves, hirtelen, ideges, izgatott mozdulat; → kerek mozdulatok; lassú, óvatos, önkéntelen, szabályos mozdulat; a paripa nemes mozdulatai. Hirtelen mozdulattal félrehajol. Lassú mozdulattal felült ágyában. Minden mozdulatom közelebb visz szent tetemidhez. (Berzsenyi Dániel) Lassú mozdulattal tette le a könyvet. (Gárdonyi Géza) Egy suta mozdulatával… leverte az üveget. (Kosztolányi Dezső)
2. Kül. az emberi kéz, ill. kar kifejező mozdulata; gesztus. Kurta mozdulattal leintette. Türelmetlen mozdulatot tesz. Széles mozdulatokkal magyaráz. Pokoli háborgás tört ki, száz fenyegető, tiltakozó vagy csodálkozó mozdulat keresztezte egymást. (Mikszáth Kálmán) A János vitézt … szintén tudta anyuka, | … s egy-egy mozdulat, | amit tett, … vagy egy | kacsintása tündéri életet | adott az énekeinek. (Szabó Lőrinc)
3. (sajtónyelvi) Hadmozdulat. Megfigyeli az ellenség mozdulatait.
Szóösszetétel(ek): 1. mozdulatmerevség; 2. hadmozdulat; harcmozdulat; kézmozdulat; testmozdulat.
mozdulatú.
