mulandóság
mulandóság főnév -ot, -a (rendsz. csak egyes számban) (választékos)
1. Vminek v. ritk. vkinek mulandó volta. Az élet, az ember, a fiatalság, a szépség mulandósága. Boldog, ki midőn létének mulandóságára gondol, azzal vigasztalhatja magát, hogy sokaknak világított. (Eötvös József)
2. (átvitt értelemben, vallásügy v. költői) Elmúlás, halál, pusztulás. Halhatatlanság és mulandóság. A boldogság, boldogtalanság, a mulandóság, az öröm, a bánat – íme az érzelem gondolati kategóriái. (Péterfy Jenő) Öregkorában látnia kellett, mily sebesen kaszál a mulandóság az irodalom berkeiben is. (Ambrus Zoltán) Én a Mulandóság fia vagyok. (Ady Endre)
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Értéktelen, üres dolog; hiúság, hívság. Csak efféle mulandóságért él.
