múlik
múlik ige -t v. (ritka) -ott v. (népies) mult; -nék, -nál, -na; -jon (-jék); (régies) múl
1. tárgyatlan Szűnőfélben, tűnőfélben, enyészőben van; szűnik, tűnik. Múlik a betegség, a daganat, a fájdalom, a fejfájás, a fogfájás, a láz; múlik a vihar, a zavar, a zivatar. A fiú gyors lélekzetet kezdett szedni, nini, a kékesség múlik az arcáról. (Mikszáth Kálmán) || a. tárgyatlan (ritka, költői) Kimúlik, meghal. Múljunk ragyogás közt, Hogyha múlni kell már. (Tóth Árpád)
2. tárgyatlan <Idő(egység), időszak> folyamatosan múlttá válik; halad, telik. Múlnak az esztendők, az évek, a hónapok, a napok, az órák, a percek; múlik a nyár, a tél; gyorsan, lassan, nehezen, rohamosan múlik az idő; gyorsan múlik a szünet, a vakáció. Múlnak évek, fürte ősz már … (Bajza József) Nem hal meg az, ki milliókra költi Dús élte kincsét, ámbár napja múl. (Arany János) Tűnik, múlik az egy emberöltő S én maradok a falusi költő. (Juhász Gyula) Az óra áll. És száll a pillanat, | eltűnnek a napok, múlik az év. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan Elmúlik (2). Most múlt egy esztendeje. Tegnap múlt egy hete. [A leány] Pirulva kérdezi tőle testvér bátyját: Három éve múlik hogy utána kérdez. (Arany János) Ezer este mult ezer estre, A vérem hull, hull, egyre hull. (Ady Endre)
3. tárgyatlan (rendsz. múlt-ben) <Időpont> megtörténtté, a jelent megelőzővé, múlttá válik; elmúlik. Korán van, alig múlt hat óra. [Hány óra?] – Fél nyolc múlt öt perccel. Még csak néhány másodperccel múlt éjfél.
4. tárgyatlan (rendsz. múlt-ben, állítmányi névszóval) <Rendsz. ember, ritk. állat> túlhalad, túljut, túl van egy bizonyos életkoron. Tíz éves múlt. A kisbaba még csak most múlt három hónapos. Tizenhét esztendős mull a gazda épen. (Arany János) A nagyobbik kisleány már tizenhat múlt, eleven barna fruska. (Kaffka Margit) || a. tárgyas Idejét, divatját múlja: elavul. Szokásban volt akkor, de még most se múlta divatját, hogy a … leányok … mintegy a nevelés befejezéseül egy-egy nevezetes konyhájú vendéglőbe adattak. (Mikszáth Kálmán)
5. tárgyatlan Vkin, vmin múlik: <vmely terv, tervbe vett cselekvés, dolog> vkinek a mulasztása, hibája v. vmely akadály miatt meghiúsul. Rajtam nem fog múlni: én nem fogom megakadályozni, megteszem a tőlem telhetőt; rajtam ne múljon: én ne legyek, nem leszek a megakadályozója, elrontója. A terv nem teljesítése a sok betegeskedésen is múlt. Vidám vadászok, menjetek … Jó szándokon nem mulna, de … De mikor az ágy nem bocsát! | – Vidám vadászok, menjetek: Jó mulatást … (Arany János) Hű társ – … ha most a tyúkszemünkre lépnek, | hogy lábunk cipőnkbe dagad, | rajtad is múlt. Lásd, harc az élet. (József Attila) || a. tárgyatlan Vkin, vmin v. vmibe, vmennyibe múlik, hogy nem …: vki, vmi az oka annak, hogy nem … vmi (csekély dolog) hiányzik ahhoz, hogy … (Egy) hajszálon, kevésen v. kevésbe, kicsibe, kicsinybe, nem sokon múlik, hogy nem …: kevés híján, majdnem, kis híja (hogy) … → kicsibe(n) múlt; csak egy → paraszthajszálon múlt. Rajtam nem múlt, hogy nem mentünk el. Az ő ügyetlenségén múlott, hogy nem nyertük meg a játékot. Csak egy hajszálon múlt, hogy el nem esett. Kevésen múlt, hogy meg nem halt. Kicsibe múlt, hogy a villám le nem sújtott. (Vas Gereben) Kicsibe múlt, hogy pofon nem ütötték. (Jókai Mór) || b. tárgyatlan Vkin, vmin múlik vmi: (helyesebben:) tőle függ, rajta áll, rajta fordul meg. Az ügy kedvező elintézése jóindulatán múlik. A siker a végrehajtáson múlik. A terv teljesítése azon múlik, hogy mindenki megállja-e helyét.
6. tárgyatlan (népies) <Főleg vmely dolog> mulasztást szenved; nincs, aki megtegye, elvégezze. A kocsmázása miatt sok minden múlik otthon. A szobák kifestése is csak múlik, marad. Teréza asszony néhanapján fölemlíté Timár előtt, hogy sok dolga múlhatik most. (Jókai Mór)
Igekötős igék: elmúlik; kimúlik.
Szóösszetétel(ek): telik-múlik.
múlogat.
