múltkor
múltkor [ú v. u] határozószó
1. (rendsz. határozott névelővel) A közelmúltnak egy pontosabban meg nem határozott időpontjában; nemrég, minap. → Jó múltkor. (A) múltkor, hogy az utcán sétáltam, találkoztam vele. Múltkor, egy sötét, téli reggelen vidékre kellett utaznom. (Kosztolányi Dezső)
2. (gyengébb v. erősebb hangsúllyal) A közelmúltnak vmely ismert, szóban forgó v. a mellékmondatban részletezett időpontjában. Ugye, milyen jól mulattunk a múltkor? Ezt már a múltkor mondtam (, amikor együtt voltunk). A múltkor egy fél hektó sör maradt a nyakamon. (Krúdy Gyula)
3. (ragos alakban, ill. ritk. névutóval kapcsolatban) <A közelmúltnak pontosabban meg nem határozott v. meghatározott időpontjára utalva>. Múltkorra; múltkorról; múltkortól fogva; a múltkor óta; múltkorra ígérte; múltkorról maradt.
